Tudományos háttér

A jól látó szem optikai rendszere úgy működik, hogy a szembe jutó fényt a szaruhártya és a szemlencse megtöri, fókuszálja, és azt a retinára irányítja. A retinában keletkezett ingerület hatására aztán az agy megfelelő részén keletkezik az a kép, amelyet a mi „látásként” érzékelünk.

Amennyiben a szem optikai rendszere nem működik tökéletesen, akkor a szembe jutó fény nem a retinára vetül, hanem a retina elé, vagy mögé, és ebben az esetben nem tud éles kép keletkezni az agyban, homályosan látunk. Ilyen esetekben beszélünk fénytörési hibákról.

A lézeres látásjavítás során úgy korrigáljuk a szem fénytörési hibáját, hogy megváltoztatjuk a szaruhártya alakját. Így az már képes lesz arra, hogy a fényt a retinára fókuszálja, és így éles képet láthassunk. Az excimer lézer képes arra, hogy akár 1 mikrométernyi (1 mikrométer = a milliméter ezredrésze) lépésekben módosítsa a szaruhártya felszínét, így nagyon finom hibák korrekciójára is képes, függetlenül attól, hogy rövidlátás, távollátás, astigmia, vagy akár ezek kombinációja is áll fenn.

A lézeres kezelések közötti különbségek abban rejlenek, hogy miként jut az excimer lézer a szem azon részéhez, ahol az átalakítás zajlik.

Olvasson a lézeres eljárások közötti különbségekről!