Kedves páciensünk Beöthy Gábor egy igen ízes, részletes beszámolót írt arról, ő hogyan készült a szürkehályog műtétre és hogyan vészelte át a regenerálódási időszakot.
Az írást teljes terjedelmében itt olvashatják: Beöthy Gábor szürkehályog műtét vélemény
Részletek Beöthy Gábor szürkehályog műtét beszámolójából:
„Amikor ismerősöktől érdeklődtem a szürkehályog műtétről, ők szinte már bagatellizálták az egész beavatkozást, nyugtatgatnak, hogy az egész egy rutin műtét. Én úgy tapasztaltam, hogy maga a műtét rutinnak mondható, de az előzménye és a műtétet követő időszak csak tudatos felkészüléssel és „utógondozással” teljesíthető, így érhető el, hogy szem a lehető legjobban működjön.
15 éves koromtól hordtam szemüveget, amit a kezdetektől utáltam. Ezzel nőttem fel, életem része lett és később külön szemüveg kellett távolra és közelre, aztán jött a multifokális szemüveg. Még ma is találok kallódó régi szemüveget a lakás különböző pontjain. 2020 januárjában, mikor újabb szemüveget készültem csináltatni, kiderült, hogy szürkehályogom van. A koronavírus miatt a műtétem nagyon távoli időpontra tolódott volna, egyre rosszabbul láttam, ezért kerestem fel egy magánintézményt a problémámmal. Gyorsan kaptam is vizsgálati időpontot. A rendelőben mosolygós, kedves recepciósok fogadtak, több műszerrel megvizsgáltak, majd a doktornő elmondta, hogy mindkét szememen megérett a szürkehályog a műtétre. Trifokális műlencsét választottam, hogy ne kelljen tovább szemüvegekkel kínlódnom. Kaptam műtéti időpontot, elmentem EKG-ra és vérvételre, majd vártam. Néhány nappal a beavatkozás előtt telefonon érdeklődtek az állapotomról és még néhány részletről tájékoztattak a műtét napjával kapcsolatban.
A kezelés napján kitöltöttem a papírokat, amiket ott kaptam, cseppentettek a szemebe érzéstelenő cseppeket, beöltöztem steril ruhába, majd bevittek a műtőbe. Felragasztották a szemem, hogy ne tudjak pislogni, majd gyorsan egymás után megcsinálták mind a két szemem. Nem fájt, nem éreztem semmit, csak egy erős fényt láttam folyamatosan. Visszakísértek egy szobába pihenni, itt visszaöltöztem és rövid idő múlva haza is mehettem. Otthon lefeküdtem pihenni. Másnap mikor felébredtem úgy éreztem szempilla ment mindkét szemembe és meg is ijedtem, mert nem láttam élesen. A következő héten folyamatosan csepegtettem, ahogy kellett, valamennyit tisztult is a kép, de nem volt tökéletes, ezért kértem egy kontroll időpontot. Itt a doktor úr megállapította, hogy a bal szememen van egy kis gyulladás, ezért tovább kell használnom a cseppeket. A doktor úr azt is elmondta, hogy legyek türelmes, az agyamnak meg kell szokni az új lencsét és az azzal való látást. Teltek a napok és a hetek és a látásom egyre jobb lett, már magabiztosan vezettem újra és tökéletesen láttam a felhők és a távoli hegyek körvonalait.
Két hónappal a műtét után elmondhatom, hogy minden irányba, távolságra jól látok, megnyugtató módon tudok mindent csinálni, az új lencse magától végzi a dolgát. Biztos vagyok benne, hogy mint nekem, más lesz a világ mindenkinek, aki belevág a műtétbe.”
