Milyen volt a látása a műtét előtt?
Körül belül 7 éves korom óta viseltem szemüveget és 19-20 éves koromig végig csak egyre rosszabb lett a látásom, míg a jobb szemem -3,75-ös, a bal pedig -4,75-ös nem lett.
Hogyan döntötte el, hogy a Budai Szemészet Központ lézeres látásjavítását választja?
Először csak általánosságban a lézeres kezelés után érdeklődtem, majd a helyi SZTK-ban kaptam bővebb információkat, illetve ott ajánlották kifejezetten, ezt a Budai Szemészeti Központot.
Milyen volt a műtét napja? Félt, izgult? Milyen élmény volt?
A nap elején rengeteget izgultam, már fájt az állkapcsom, annyira szorítottam a fogaim.
Amikor az előkészületek történtek, mindenki rendkívül kedvesen és türelmesen viszonyult hozzám és ez már sokat csökkentett az idegeskedésemen. Maga a beavatkozás sokkal rosszabbnak hangzik, mint amilyen a valóságban. Az első szemem kezelésénél még végig görcsben volt a gyomrom, hogy „úr isten mi fog még történni”, majd „váratlanul” megszólalt a doktornő, hogy „ez a szem kész is van”, én meg értetlenül fekszem az ágyon, hogy mi? Ennyi? Kész is van? Nem azt mondom, hogy semmit nem érez az ember a műtét során, de az nagyobb fájdalmat okoz, amikor véletlen belerúgunk a küszöbbe.
Milyen a látása azóta, hogyan változott meg az élete?
Habár még a szemem a gyógyuló fázisban van, de már most teljesen más érzés minden.
Amikor az ember lefekszik a műtő asztalra még nem lát semmit, amikor viszont felkel onnan elképesztő meglepetés éri. Ha nem is azonnal teljesen tiszta, de úgy lehet látni, mint ha még rajtad lenne a szemüveg, csak kicsit zsíros a lencse. Én személy szerint reflexből nyúlkáltam a már ott nem lévő szemüvegemhez, hogy megtöröljem.
Ez a kis homályosság is gyorsan elillan és már pár nap múlva az ember csak bámul ki az ablakon, és mint egy kisgyerek fel akarja fedezni újra ezt a világot.
Szó szerint értendő, hogy más szemmel látom a világot.
